3 FEJEZET
2005.07.01. 13:51
AZ INDIGÓ GYERMEKEK
ÉLETFELADATA
minden embernek van egy Életfeladata: ez az a küldetés,
melyet testet öltésed előtt magadra vállaltál. Életfeladatod
két részből áll: van egy személyes, és van egy globális
része. Személyes feladatod részét képezi az, hogy ezen életedben
fejlessz magadban bizonyos tulajdonságokat, például
a türelmet vagy az együttérzést. Globális Feladatod része
a felfedezés, a fejlődés, és az, hogy természetes tehetségeidet
és érdeklődéseidet a többi ember, és a bolygó megsegítésére
használd fel. Néhány ember Életfeladata csak keveseket
érint, mások arra kötöttek „spirituális szerződést",
hogy emberek ezreinek nyújtsanak segítséget. Akár egy zenekarban,
itt is egyformán fontos minden játékos szerepe.
A hangszerelés szempontjából egyaránt döntő fontosságú a
pikoló és az első hegedű játéka.
Isten és a világ számít arra, hogy nem feledkezel meg az
Életfeladatodról, és munkálkodsz annak beteljesítésén. Mélyen
magadban valószínűleg tudod, hogy azért vagy itt,
hogy jobbá tedd a világot. Ha azt érzed, hogy nem ennek
megfelelően cselekszel, belső éned elkezd nógatni téged. Ez
a nógatás jelentkezhet nyugtalanság formájában, vagy egyfajta
sürgető érzésként. Ha figyelmen kívül hagyod ezt a
belső noszogatást, egy idő után üresnek érzed magad, és
46 HARMADIK FEJEZET
levert leszel. Ha azt hiszed, hogy mások akadályozzák azt,
hogy a Feladatodon munkálkodj, esetleg őket fogod hibáztatni,
becsapottnak és dühösnek érzed magad. Ha úgy érzed,
nem vagy képes segíteni a világon, összeomolhat az önbecsülésed.
Minden egyes embernek van egy globális Életfeladata,
és egy személyes küldetése is. A globális feladat az a mindent
átfogó Életfeladat, melyen munkálkodsz, személyes
küldetésed pedig az a forma, melyben Életfeladatod megnyilvánul.
Az indigó gyerekek globális Életfeladata sokban hasonlít
egymásra: az ő küldetésük az, hogy segítsenek bevezetni a
világot a Béke Új Korszakába. Egy huszonegy éves indigó
gyermek, Hunter Zinkle, a következőképpen fogalmazta
meg ezt: „Tudom, feladatom, segíteni abban, hogy az emberi
lét egy kicsit egyszerűbbé váljon, és meg is teszek minden
tőlem telhetőt az összes általam ismert személlyel kapcsolatban,
segítek nekik, hogy az életük valamivel könnyebbnek
és egyszerűbbnek tűnjék. Sok barátom esetében úgy érzem,
hogy mintha kinyitnám számukra az élet virágát. Más
barátaimmal kapcsolatban olyan érzésem van, mintha én
lennék a vezetőjük az életben."
Hunter boldog és jól működő indigó gyermek, mivel
ismeri az Életfeladatát, és aktívan munkálkodik is azon.
Tudja azt, hogy az embernek nem kell kivárnia fizetségét
Feladata teljesítéséért.
Ebben a fejezetben az ember Életfeladata mögött meghúzódó
spirituális és tudományos alapelvek mélyére fogunk
hatolni, és megteszünk bizonyos lépéseket annak érdekében,
hogy indigó gyermekeitek specifikusabban is felfedezhessék,
mivel jár együtt személyes Életfeladatuk.
Ha segítitek gyermekeiteket abban, hogy megértsék, mi
a küldetésük, abban segítitek őket, hogy kitöltsék magukban
a jelentéktelenség-érzetből eredő ürességet.
A legtöbb indigó gyermek nap mint nap kap olyan visszajelzéseket,
melyek arra utalnak, hogy „furcsák", „képtelenek
I AZ INDIGÓ GYERMEKEK ÉLETFELADATA 47
beilleszkedni", „zavartak", „rosszak", „lusták", „nem igazán
próbálkoznak", vagy hogy „bolondok". Mire elérik a kamaszkort,
az önérzetüknek már súlyos csapásokat kellett
kiállnia. Mégis, a tanárok, a szülők és az iskolatársak által
elkövetett túlkapások ellenére is úgy érzik, kötelességük segíteni
a többieknek. Szükségük van azonban némi útmutatásra,
hogy tudják, milyen formában juttassák kifejezésre
önzetlen segítő szándékukat.
Az indigó gyerekek Életfeladatának eredete
Az indigó gyerekek mai világban betöltött szerepének
gyökerei az ősi időkbe nyúlnak vissza. A történet a valaha a
Csendes-óceáni szegélyen létezett Lemúria nevű (a mai
Hawaii-szigetek e buja, trópusi paradicsom maradványa)
kontinensen kezdődött. A lemúriaiak a szigeten termő egzotikus
gyümölcsökön éltek, így nem kellett aggódniuk,
honnan szerzik meg a mindennapi betevő kenyerüket. Talán
amiért nem kellett versengeniük az élelemért, békés és
kedves emberek voltak, akik telepatikus úton kommunikáltak
egymással.
A lemúriaiak intuitív úton tudomást szereztek arról,
hogy a szigetük süllyedőfélben van. Egyesek csendben és
békésen elindultak nyugat felé, a mai Észak-Amerika nyugati
partját képező területek felé. Mások a magasabban fekvő
térségek felé vették az irányt, arra a területre, melyet ma
a Hawaii-szigetek foglalnak el. Belső útmutatásukat követve,
a lemúriaiak átvészelték a Föld változásai miatt bekövetkező
tömegkatasztrófát.
A lemúriaiak a mai Kanada, Egyesült Allamok és Mexikó
területén élő bennszülöttekként folytatták tovább békés életüket.
Amikor megérkeztek az első európai telepesek, elkezdték
a lemúriai nép leszármazottak új és természetellenes dolgokra
tanítani, melyek magukban foglalták azt, hogy a nem
szavakkal kifejezett kommunikáció helyett egyre inkább a
48 HARMADIK FEJEZET
beszélt és írott nyelvre hagyatkoztak, feldolgozott ételeket
fogyasztottak, embertelenül neveltek és öltek le állatokat,
spiritualitásukat pedig egy tőlük különváltan létező Istenre,
az ő vallási szabályaira és ősi szövegeire alapozták. Amikor a
lemúriaiak elsajátították ezeket a természetellenes gyakorlatokat,
számos spirituális képességüket veszítették el.
A világ egyre inkább eltávolodott a természettől. A tudomány
hamarosan elkezdte megkérdőjelezni a spiritualitást,
és a spirituális adományokat. „Amit nem vagyunk képesek
megfogni, amit nem látunk, és amit nem tudunk megmérni,
az nem létezik" - jelentették ki a tudósok. A spiritualitás a
szervezett vallások formájában létező iparosított üzletággá
vált, melyek közül több teljesen elveszítette kapcsolatát eredeti
spirituális alapjaival, és inkább a tömegek irányítására
koncentrált. Az egyik legnagyobb szervezett vallás még halálra
is ítélte az embereket, ha azok nem az egyház szabályainak
megfelelően cselekedtek.
A haláltól és a kiközösítéstől való félelem miatt sok ember
alkalmazkodott a vallási autoritásokhoz. Feladták saját képességüket,
hogy beszéljenek Istennel, és inkább vallásuk, egyházuk
magas rangú tagjaiba helyezték bizalmukat, őket téve meg az
Isteni üzenetek közvetítőivé. A vallási vezetők azt mondták, Isten
haragos és bosszúálló, és az embereknek be kell tartaniuk a
szabályait, különben büntetésben lesz részük. így az emberek
természetesen alkalmazkodtak az előírásokhoz.
Azonban időről időre újra megjelent egyfajta spirituális
reneszánsz. A huszadik század utolsó napjaiban rengeteg
ember nyílt meg a különböző spirituális vagy vallási nézetek
irányába. E viselkedést néha az a félelem táplálta, hogy
a 2000. év a spirituális ítélet, a megjósolt „Második Eljövetel"
ideje lesz. A foglalkozásaimon résztvevő emberek közül
akkoriban sokan mondták, hogy „nem igazán hiszem, hogy
2000-ben bekövetkezik az apokalipszis, de azért biztos, ami
biztos, rendbe rakom a lelki életemet".
Szerencsére akkoriban rengeteg tudós látott hozzá a spiritualitás
és a hozzá kapcsolódó témák tanulmányozásának.
\71NDIGO GYERMEKEK ÉLETFELADATA 49
A vezető egyetemekről a köztudatba szivárogtak az imának
a gyógyításra gyakorolt szerepéről szóló kutatási eredményei,
és a tanulmányok pozitív összefüggéseket mutattak a
két dolog között.
A kvantumfizikával foglalkozó tudósok szintén elkezdtek
leásni az emberi tudatosság gyökeréig, azt kutatva, hogyan
befolyásolja az az anyagot. Felfedezték például, hogy bármire
is gondol az ember, miközben egy elektronmikroszkópba
bámul, az hatást gyakorol a vizsgált elektronok
mozgására.
Más tudósok az ember pszichikus képességeivel kapcsolatban
kezdtek kutatásokat végezni. Szinte minden ember
találkozott már élete során valamilyen megmagyarázhatatlan
pszichikus jelenséggel. Nos, akadt egy Daryl Bem nevű
tudós, aki határozottan állította, hogy a telepátiával kapcsolatban
folytatott eddigi összes kutatás téves volt. A korábbi
tudósok elfogultak voltak, be akarták bizonyítani a pszichikus
képességek létezését, és hiedelmeik igazságtalanul befolyásolták
a kutatás eredményét - mondta Bem. A New
York-i Cornell egyetem műszaki tanszékének doktoraként
úgy döntött, hogy lefolytatja az addig valaha is legszigorúbban
ellenőrzött kutatást a telepátiával kapcsolatban, hogy
megcáfolja a pszichikus képességek létezésébe vetett hitet.
így hát 1983 és 1989 között Bem véletlenszerűen kiválasztott
240 hallgatót a Cornell egyetemről, és beültette
őket két tökéletesen hangszigetelt, izolált terembe. Az egyik
csoport tagjait arra kérte, hogy tekintsenek meg véletlenszerűen
kiválasztott képeket és mentálisan „sugározzák" azokat
a másik szobában lévő diákok felé, akiket arra utasított,
hogy számoljanak be az összes, általuk „látott" mentális
képről. A kutatók aztán összehasonlították ezeket a képeket
az első csoportba tartozó diákok által „küldött" ábrákkal.
Bem meg volt győződve arról, hogy a vizsgálat semmiféle
összefüggést nem mutat majd ki a mentálisan küldött, illetve
fogadott képek között.
50 HARMADIK FEJEZET AZ INDIGÓ GYERMEKEK ÉLETFELADATA 51
A tudós határtalanul meglepődött, amikor az eredmények
azt mutatták, hogy statisztikailag jelentős összefüggés
áll fenn a küldött és a fogadott képek között! Ezért újra lefolytatta
az egész vizsgálatot, új résztvevőkkel. Az eredmények
azonban újra csak azt mutatták, hogy a diákok által
„fogadott" mentális képek megfeleltek a campus másik oldaláról
küldötteknek. Bem tizenegy alkalommal folytatta le
a kísérletet, mielőtt elismerte volna, hogy valóban szólnak
jelentős bizonyítékok a telepátia létezése mellett.
Léteznek más úttörő tudósok is, akik segítenek nekünk,
hogy a telepátiát és az egyéb spirituális adományokat a
„normális emberi viselkedés" részeiként fogadjuk el. Egyikük,
a jelenleg a Nevadai Egyetemen dolgozó dr. Dean
Radin számos vizsgálat során kimutatta, hogy létezik egyfajta
láthatatlan, telepatikus kommunikációs-háló, mely által
mindannyian kapcsolatban állunk egymással.
Radin egyik leginkább magával ragadó vizsgálata során
két, egymást nem ismerő ember („A" illetve „B" személy)
két különböző, egymástól elszigetelt helyiségben foglalt
helyet. Miközben folyamatosan mérték „A" személy vérnyomását,
„B" személyt megkérték, hogy sugározzon kedves
gondolatokat „A" személy felé. „A" személy vérnyomása
abban a pillanatban csökkenni kezdett, ahogy „B"
személy belekezdett az „adásba". Ezután arra kérték „B"
személyt, hogy küldjön haragos gondolatokat „A" személy
felé, akinek azonnal felugrott a vérnyomása, bár fogalma
sem volt arról, miből is áll a kísérlet. Az elméje nem volt
tudatában annak, hogy „B" személy kedves avagy dühös
dolgokat gondol róla, a teste azonban igen. A kísérletet
ugyanilyen eredményekkel később Japánban is megismételték
(bár ott nem a résztvevők vérnyomását, hanem a pulzusukat
mérték).
Tehát a telepátia a nem szavakkal kifejezett kommunikáció
egyik, a test belső hallásán alapuló formája lehet. Testünk
szemmel láthatólag fogékony a gondolat-hullámokra,
azonban tudatos elménk gyakran kiszűri azokat.
Telepatikus indigó gyerekek
Gyakorlatilag minden megkérdezett szülő, tanár és
egészségügyi szakember azt állította, hogy nap mint nap tapasztalja,
milyen hihetetlenül pszichikusak a „mai gyerekek".
Az általam megismert indigó gyerekek arról számoltak
be, hogy angyalokat, tündéreket, szeretett, eltávozott
személyeket látnak, és látják illetve érzékelik az emberi aurát
is. Azonnal megérzik, vajon tisztességes-e egy újonnan
megismert személy, és azt is érzékelik, ha valaki hazudik nekik.
Ráadásul ezek a gyerekek ki is állnak pszichikus benyomásaik
mellett, és nem vonják kétségbe azokat.
Például amikor megkérdeztem az indigó gyerekeket,
honnan tudják, hogy az angyalok valódiak, felkacagtak és
azt válaszolták: „Tudom hogy azok - látom őket!". Aztán
azt kérdeztem: „Mit szeretnétek üzenni azoknak a felnőtteknek,
akik nem hisznek az angyalokban?", mire mintegy
|