A mágia nem fehér, vagy fekete, saját célja mindig függő a mögötte álló egyén céljaitól. Fehér-nek hívja a szakirodalom a segítő, pozitív indíttatású mágikus praktikákat, míg az öncélú, sokszor komoly anyagi hátterű, eröszakos és negatív mágiát feketé-nek. Maga a világ is mágia, sokunknak még a fizika és a matematika eredményei is ebbe a kategóriába tartoznak. A mai ember azonban a mágiát automatikusan a varázslattal, sőt a negatív töltésű használatával azonosítja csupán. Hajlamosabbak vagyunk tehát a fekete praktikákra? A jövő átláthatalansága és az ember alapvető félelmeinek megnyilvánulásai megnövelték a fekete mágia iránti keresletet. Úgy tűnik, a félelem energiái erősebbek, mint a szeretetéi. Köszönhetjük ezt a tendenciát elsősorban a médiáknak, a filmgyártásnak, a felgyorsult életnek. A fehér mágia húrjai finomabban, légiesebben szólnak, érzékelésükhöz határozottan át kell lépnünk a mindennapi élet vastag szűrőit, lelki szemeink előtt a szeretet vízióját fenntartva.