z indigó gyermekek, a tehetséges gyermekek, az

ADD-snek, illetve ADHD-snek bélyegzett gyermekek és a

felnőtt fénymunkások agyműködésében szinte mindig a

jobb agyfélteke szerepe a meghatározó. Az agy vérellátásával

és az ADHD-ben szenvedő gyermekek agyműködésével

kapcsolatban végzett tudományos vizsgálatok kimutatták,

hogy ezek a gyerekek nagyobb mértékben használják agyuk

vizuális központját, mint a logikus gondolkodással összefüggő

lebenyeket.

Ez annyit tesz, hogy ezek a gyerekek elsősorban agyuk

jobb, a látványra és az érzésekre koncentráló, a művészetekhez,

a zenéhez, a matematikához, a filozófiához, a pszichológiához

és a mozgásművészetekhez hasonló, nem szóbeli

dolgokkal összefüggő féltekéjének segítségével lépnek kapcsolatba

a világgal. A jobb agyféltekés emberek kiváló írókká

és szónokokká válhatnak, feltéve hogy megtanulják mentális

képeiket és erős belső érzéseiket szavakká alakítani.

A bal agyfélteke ezzel szemben inkább a szavakhoz kötődik,

és a bal agyféltekés emberek természetüktől fogva tehetségesek

a nyelvtanban és nagy szókinccsel rendelkeznek.

Az ilyen emberek rendszerint fegyelmezettek, és kérdések

192 TIZEDIK FEJEZET

nélkül engedelmeskednek az autoritásoknak (sőt még örülnek

is nekik!).

A jobb agyféltekés emberek intuitívak, csakis a „jóindulatú

autoritásoknak" engedelmeskednek - és annak is csak

akkor, ha bíznak az adott személyben, ha megértik a motivációit

és a céljait. Látás alapján tanulnak, jobban boldogulnak

a táblázatokkal, grafikonokkal, a diavetítésekkel és az

egyéb szemléltető módszerekkel, mint ha olvasás vagy hallás

alapján próbálnak elsajátítani valamit.

Mivel a jobb agyféltekés emberek érzékszervei ilyen élesek,

könnyen zaklatottá válnak. Képesek meghallani az iskolai

óra mutatójának minden apró kattanását, és a fénycsövek

éles, magas zümmögő hangjait. Jeffrey Freed, M.A.T., a

Jobb agyféltekés gyermekek egy bal agyféltekés világban című

könyv szerzője ír egy Herb nevű fiúról, aki hihetetlenül

éles hallással rendelkezett. E fiú számára minden zaj szörnyen

hangos volt, úgy érezte magát, mint egy olyan ember,

akinek túlzottan hangosra állították a hallókészülékét. Ha

valaki normál beszédhangon szólt hozzá, Herb úgy érezte,

kiabálnak vele. Ez magyarázattal szolgálhat arra, miért vesz

fel indigó gyermeked egyfajta védekező magatartást beszélgetés

közben.

Az indigó gyerekek és a felnőtt fénymunkások gyakran

hallanak egy magas, csengő hangot az egyik fülükben. Ezt a

frekvenciát a vezetőik és angyalaik küldik, hogy segítsenek

nekik érzelmeiket és gondolataikat a problémák elmebeli

tudatossága fölé emelni. Ez a hang ezenkívül olyan kódolt

információkat is tartalmaz, melyek nem szóbeli módon jutnak

el hozzájuk. (Közbevetőleg jegyezném meg, hogy ha te

magad is hallod ezt a hangot, és az zavar téged, elég ha mentálisan

megkéred angyalaidat, hogy vegyék lejjebb a hangerőt,

és ők boldogan teljesítik a kívánságodat.)

A halláskárosult emberek gyakran panaszkodnak, hogy a

hallókészülékük inkább átok számukra, mintsem áldás.

Ezek a készülékek minden hangot egyidejűleg felerősítenek,

ahelyett hogy csupán bizonyos, általuk kiválasztott

KREATÍV MEGNYILVÁNULÁSI LEHETŐSÉGEK 193

hangokat hallanának. Ennek eredményeképpen számos hallássérült

nem használja a hallókészülékét, inkább kikapcsolják

azt, mivel nem akarják, hogy túlterheljék őket a zajok,

így hát egy családi összejövetelen esetleg közömbösnek

vagy barátságtalannak tűnhetnek, holott csak arról van szó,

hogy nagyothallanak.

Ugyanez igaz az indigó gyermekek esetében is, akiket

túlterhel a látvány, a zajok és az érzések áradata. Ilyenkor

úgymond „kikapcsolják" magukat: befelé fordulnak vagy

agresszív dühkitöréssel reagálnak.

A vizuális oktatási segédeszközök nagyszerűen működnek

az indigó gyermekek esetében. Bár a költségvetés csökkentése

sok iskolában a művészeti programok rovására történt,

számos angyali tanár létezik, aki a saját (igencsak vékonyka)

pénztárcájába nyúl, hogy megvásárolhassa a szükséges

eszközöket. A tanárok azonban néha kifejezetten bal agyféltekések,

ezért is jeleskednek a tanításban. Ezek a bal agyféltekés

személyek rendkívül szervezettek, betartják a szabályokat

és jó a koncentrálóképességük, ha egy adott dologra

kell figyelniük. Gyakran azt feltételezik, hogy mások is hasonlóképpen

tanulnak, és hogy a jól szervezett élet mindenkit

boldoggá tenne. Nem ismerik fel, hogy az ő módszerük

nem hatékony azon emberek számára, akik vizuálisan dolgozzák

fel az információkat.

A kreativitás iránti vágy

Az indigó gyermekeknek szükségük van olyan alkalmakra,

amikor kifejezhetik hatalmas energiájukat. A testedzés

jó módszer arra, hogy kieresszék magukból a gőzt,

és ne robbanjanak fel, mint egy túlhevített kazán. A kreativitás

szintén fontos szerepet játszik ebben a folyamatban.

Számos ülésemen megtörténik, hogy az angyalok

„bejelentkeznek", és azt javasolják, hogy az adott indigó

gyermek kezdjen bele valamilyen kreatív tevékenységbe.

Bármi megteszi: a gyermek készíthet ékszereket gyöngyből,

kidekorálhatja a hálószobáját, fotózhat, táncolhat, zenélhet,

építhet homokvárakat, rajzolgathat vagy elmerülhet a

szakácsművészetben.

Gábriellé Zale, aki már tizenegy éve kezel gyerekeket

művészeti és zeneterápia segítségével, 1995-ben nyitotta

meg műhelyét egy kamaszokat kezelő bentlakásos intézetben.

Hadd idézzem most az ő szavait, melyekkel felidézi,

milyen pozitív hatással volt a művészetek gyakorlása ezekre

a problémás tinédzserekre:

„A gyermekek, akikkel a bentlakásos program során dolgoztam,

minden ma ismert definíció szerint indigó gyerekek

voltak. Miközben segítettem nekik kreatív módon kifejezni

önmagukat, nap mint nap láthattam, milyen csodák

történnek e fiatalokkal, akikkel egyéb körülmények között

oly helytelenül bántak, és akik oly zavartak voltak, hogy

képtelenek voltak akár csak néhány percig is egy adott dologra

összpontosítani.

Azt tapasztaltam, hogy a gyerekek minden másnál jobban

vágynak a békességre. Azt is megfigyeltem, hogy elsősorban

arra van szükségük, hogy megleljék a bennük meglévő,

rejtett kincseket, és a kreativitás és a képzelőerő - az

éneklés, a tánc, a festés és a színészet - segítségével kifejezhessék

azokat. Már önmagában ez a tevékenység is nagymértékben

megváltoztatta a magatartásukat.

Teljesen egyedül elkészítették egy színdarab díszleteit,

melyet én írtam számukra a nagy indián törzsfőnökökről.

Gyönyörű népdalokat és spirituális énekeket énekeltek a

békéről és a szeretetről. Az általuk megszokott heavy metál

és hard-rock számokat ismerve, nem gondoltam volna,

hogy magukévá teszik ezeket a dalokat, de láttam, hogy

mindannyian teljes szívükből énekelnek és táncolnak.

Azt is megfigyelhettem, hogyan válnak egyre megbízhatóbbá

és felelősségteljesebbé ahogy rájuk bíztam a drága

felszereléseket és kellékeket. Örömmel és lelkesedéssel vállalták

a felelősséget, mivel beléjük helyeztem a bizalmamat.

Az intézet igazgatója megkérdezte, vajon egyfajta széplélekké

válok-e, mivel soha egyetlen szót sem ejtettem a gyerekek

negatív tulajdonságairól. Azt feleltem neki, remélem,

ho°y így le s z- mivel egyszer hallottam, hogy aki mindig

mindenkiben a legjobbat látja, az ezért mindig a legjobbat

is kapja mindenkitől.

Azt vettem észre, hogy az indigó gyerekek érzékenyek az

igazságra, és megvetik a rendszereinkben lévő hazugságokat.

Én szigorú korlátokat szabtam számukra, ám mindig

megértést és együttérzést tanúsítottam irányukban, és úgy

találtam, hogy ezek a gyerekek tisztelik és viszonozzák ezt a

fajta felügyeletet és helyreigazítást.

Ha az indigó gyerekek energiáit nem fókuszáljuk pozitív

irányokba, roppant romboló, negatív módon használhatják

őket azt, és manapság pontosan ez történik az iskoláinkban.

Láttam, hogyan változnak meg teljesen ezek a gyerekek,

amikor elkezdik felhasználni a kreativitásukat és a képzelőerejüket.

Elmélyednek a feladatukban, és szabadon szárnyalnak.

Rosszkedvük és változékony kedélyállapotaik eltűnnek,

és teljes szívükkel vetik bele magukat a munkába.

Együttérzővé válnak, és természetes érzéket tanúsítanak

ahhoz, hogy egyetlen egészként dolgozzanak együtt. Ezeket

a jelenségeket az általam irányított összes program során

megfigyelhettem."

A már többször idézett indigó gyermek, Dawn, azt állítja,

hogy bármilyen kreatív önkifejezési forma felvidítja őt,

különösen a festészet vagy a zenehallgatás. Azt mondja, ha

kreatív módon fejezi ki önmagát, jóleső érzéssel tölti el őt

energiáinak áramlása.

Mint korábban már említettem, úgy tűnik, az indigó

gyermekeknek a többi gyerekhez képest nagyobb mértékű

stimulációra van szükségük. Talán azért van ez így, mert az

indigó gyerekek nehéz feladatra rendelteitek. Azonban a

196 TIZEDIK FEJEZET

dolog okától függetlenül kijelenthetjük, hogy az indigó gyerekeknek

egészséges stimulációkra van szükségük: arra,

hogy zenéljenek, táncoljanak, kertészkedjenek, jógázzanak,

énekeljenek és így tovább. Ha nincs lehetőségük arra, hogy

kreatív módon fejezzék ki magukat, és nem kapnak elegendő,

egészséges ingert, általában megteremtik a szükséges

stimulációt maguknak. Ez az oka az általuk tanúsított dühkitöréseknek,

mivel így felhívják magukra a figyelmet, vagy

olyan drámai szituációkat hoznak létre, melyekben különlegesnek

érezhetik magukat.

Az indigó gyerekek tanulási stílusa

Azok az emberek, akiknél a jobb agyfélteke működése a

meghatározó - például az indigó gyermekek és a felnőtt

fénymunkások —, sokkal inkább vizuális módon és nem auditív

módon tanulnak. Marianne elmesélte nekem, hogy indigó

fia, Brad, nem igazán boldogult az iskolában, míg

édesanyja meg nem értette, milyen Brad vizuális tanulási

stílusa. A következőket meséli a dologról:

„Brad a szavak helyesírását fonetikusan, illetve ismételt

kimondásuk és leírásuk által próbálta megtanulni. Azonban

bármennyire igyekezett is, soha nem kapott hármasnál jobb

jegyet helyesírásból.

Aztán elkezdtem vele azon a nyelven beszélni, mely segítségével

ő dolgozza fel az információkat. Szinte véletlenül

fedeztem fel, hogy ha Brad szeretne felidézni valamit, akkor

lelki szemeivel megpróbálja »látni« az adott emléket.

Ennek kapcsán támadt egy ötletem: ahelyett hogy gépies

emlékezését fejlesztettem volna, elkezdtem megtanítani arra,

hogyan jegyezze meg a szavak szóképét. Az eredmény

elképesztő volt!

Brad már rögtön a következő helyesírási dolgozaton

száz százalékos eredményt ért el, és mondhatom, ez az

KREATÍV MEGNYILVÁNULÁSI LEHETŐSÉGEK 197

önbizalmát is jelentős mértékben megnövelte. Ma már

ugyanezt a vizuális memorizációs módszert használja a matematika,

a történelem és az állampolgári ismeretek elsajátítására

is. Minden megjegyzendő dolgot a vizuális memóriájára

bíz, aztán a dolgozatírásokkor csak behunyja a szemét,

és »leolvassa« az anyagot az elméjében megjelenő képről."

Marianne azt is elmondta, hogy olyan iskolába akarja

íratni Bradet, amelyik elismeri és elfogadja a gyerekek eltérő

tanulási stílusait. A legtöbb hagyományos, állami iskola

módszere a tanulás bal agyféltekés, lineáris megközelítésén

alapul, úgyhogy lehet, hogy egy kis nyomozást kell végezned,

hogy olyan iskolát találj, mely elfogadja, hogy gyermeked

ADHD-s tünetei valójában arra utalnak, hogy jobb

agyféltekés személy létére bal agyféltekés módszerekkel

próbálják őt tanítani.

Marianne-hez hasonlóan te is megállapíthatod, milyen

gyermeked tanulási stílusa, ha kérdéseket teszel fel neki arra

nézvést, hogyan gondolkozik, és hogyan emlékszik vissza

a dolgokra. íme néhány példa erre:

„Amikor látod, hogy gyermeked álmodozik, szelíden

kérdezd meg, mire gondol. Kérdezd meg, vajon elsősorban

látja-e ezeket a dolgokat, vagy inkább a gondolatokra

koncentrál. A látvány- vagy érzés-alapú álmodozások arra

utalnak, hogy gyermeked gondolkodását a jobb agyfélteke<