10 FEJEZET
2005.07.01. 14:00
KREATÍV MEGNYILVÁNULÁSI
LEHETŐSÉGEK
z indigó gyermekek, a tehetséges gyermekek, az
ADD-snek, illetve ADHD-snek bélyegzett gyermekek és a
felnőtt fénymunkások agyműködésében szinte mindig a
jobb agyfélteke szerepe a meghatározó. Az agy vérellátásával
és az ADHD-ben szenvedő gyermekek agyműködésével
kapcsolatban végzett tudományos vizsgálatok kimutatták,
hogy ezek a gyerekek nagyobb mértékben használják agyuk
vizuális központját, mint a logikus gondolkodással összefüggő
lebenyeket.
Ez annyit tesz, hogy ezek a gyerekek elsősorban agyuk
jobb, a látványra és az érzésekre koncentráló, a művészetekhez,
a zenéhez, a matematikához, a filozófiához, a pszichológiához
és a mozgásművészetekhez hasonló, nem szóbeli
dolgokkal összefüggő féltekéjének segítségével lépnek kapcsolatba
a világgal. A jobb agyféltekés emberek kiváló írókká
és szónokokká válhatnak, feltéve hogy megtanulják mentális
képeiket és erős belső érzéseiket szavakká alakítani.
A bal agyfélteke ezzel szemben inkább a szavakhoz kötődik,
és a bal agyféltekés emberek természetüktől fogva tehetségesek
a nyelvtanban és nagy szókinccsel rendelkeznek.
Az ilyen emberek rendszerint fegyelmezettek, és kérdések
192 TIZEDIK FEJEZET
nélkül engedelmeskednek az autoritásoknak (sőt még örülnek
is nekik!).
A jobb agyféltekés emberek intuitívak, csakis a „jóindulatú
autoritásoknak" engedelmeskednek - és annak is csak
akkor, ha bíznak az adott személyben, ha megértik a motivációit
és a céljait. Látás alapján tanulnak, jobban boldogulnak
a táblázatokkal, grafikonokkal, a diavetítésekkel és az
egyéb szemléltető módszerekkel, mint ha olvasás vagy hallás
alapján próbálnak elsajátítani valamit.
Mivel a jobb agyféltekés emberek érzékszervei ilyen élesek,
könnyen zaklatottá válnak. Képesek meghallani az iskolai
óra mutatójának minden apró kattanását, és a fénycsövek
éles, magas zümmögő hangjait. Jeffrey Freed, M.A.T., a
Jobb agyféltekés gyermekek egy bal agyféltekés világban című
könyv szerzője ír egy Herb nevű fiúról, aki hihetetlenül
éles hallással rendelkezett. E fiú számára minden zaj szörnyen
hangos volt, úgy érezte magát, mint egy olyan ember,
akinek túlzottan hangosra állították a hallókészülékét. Ha
valaki normál beszédhangon szólt hozzá, Herb úgy érezte,
kiabálnak vele. Ez magyarázattal szolgálhat arra, miért vesz
fel indigó gyermeked egyfajta védekező magatartást beszélgetés
közben.
Az indigó gyerekek és a felnőtt fénymunkások gyakran
hallanak egy magas, csengő hangot az egyik fülükben. Ezt a
frekvenciát a vezetőik és angyalaik küldik, hogy segítsenek
nekik érzelmeiket és gondolataikat a problémák elmebeli
tudatossága fölé emelni. Ez a hang ezenkívül olyan kódolt
információkat is tartalmaz, melyek nem szóbeli módon jutnak
el hozzájuk. (Közbevetőleg jegyezném meg, hogy ha te
magad is hallod ezt a hangot, és az zavar téged, elég ha mentálisan
megkéred angyalaidat, hogy vegyék lejjebb a hangerőt,
és ők boldogan teljesítik a kívánságodat.)
A halláskárosult emberek gyakran panaszkodnak, hogy a
hallókészülékük inkább átok számukra, mintsem áldás.
Ezek a készülékek minden hangot egyidejűleg felerősítenek,
ahelyett hogy csupán bizonyos, általuk kiválasztott
KREATÍV MEGNYILVÁNULÁSI LEHETŐSÉGEK 193
hangokat hallanának. Ennek eredményeképpen számos hallássérült
nem használja a hallókészülékét, inkább kikapcsolják
azt, mivel nem akarják, hogy túlterheljék őket a zajok,
így hát egy családi összejövetelen esetleg közömbösnek
vagy barátságtalannak tűnhetnek, holott csak arról van szó,
hogy nagyothallanak.
Ugyanez igaz az indigó gyermekek esetében is, akiket
túlterhel a látvány, a zajok és az érzések áradata. Ilyenkor
úgymond „kikapcsolják" magukat: befelé fordulnak vagy
agresszív dühkitöréssel reagálnak.
A vizuális oktatási segédeszközök nagyszerűen működnek
az indigó gyermekek esetében. Bár a költségvetés csökkentése
sok iskolában a művészeti programok rovására történt,
számos angyali tanár létezik, aki a saját (igencsak vékonyka)
pénztárcájába nyúl, hogy megvásárolhassa a szükséges
eszközöket. A tanárok azonban néha kifejezetten bal agyféltekések,
ezért is jeleskednek a tanításban. Ezek a bal agyféltekés
személyek rendkívül szervezettek, betartják a szabályokat
és jó a koncentrálóképességük, ha egy adott dologra
kell figyelniük. Gyakran azt feltételezik, hogy mások is hasonlóképpen
tanulnak, és hogy a jól szervezett élet mindenkit
boldoggá tenne. Nem ismerik fel, hogy az ő módszerük
nem hatékony azon emberek számára, akik vizuálisan dolgozzák
fel az információkat.
A kreativitás iránti vágy
Az indigó gyermekeknek szükségük van olyan alkalmakra,
amikor kifejezhetik hatalmas energiájukat. A testedzés
jó módszer arra, hogy kieresszék magukból a gőzt,
és ne robbanjanak fel, mint egy túlhevített kazán. A kreativitás
szintén fontos szerepet játszik ebben a folyamatban.
Számos ülésemen megtörténik, hogy az angyalok
„bejelentkeznek", és azt javasolják, hogy az adott indigó
gyermek kezdjen bele valamilyen kreatív tevékenységbe.
Bármi megteszi: a gyermek készíthet ékszereket gyöngyből,
kidekorálhatja a hálószobáját, fotózhat, táncolhat, zenélhet,
építhet homokvárakat, rajzolgathat vagy elmerülhet a
szakácsművészetben.
Gábriellé Zale, aki már tizenegy éve kezel gyerekeket
művészeti és zeneterápia segítségével, 1995-ben nyitotta
meg műhelyét egy kamaszokat kezelő bentlakásos intézetben.
Hadd idézzem most az ő szavait, melyekkel felidézi,
milyen pozitív hatással volt a művészetek gyakorlása ezekre
a problémás tinédzserekre:
„A gyermekek, akikkel a bentlakásos program során dolgoztam,
minden ma ismert definíció szerint indigó gyerekek
voltak. Miközben segítettem nekik kreatív módon kifejezni
önmagukat, nap mint nap láthattam, milyen csodák
történnek e fiatalokkal, akikkel egyéb körülmények között
oly helytelenül bántak, és akik oly zavartak voltak, hogy
képtelenek voltak akár csak néhány percig is egy adott dologra
összpontosítani.
Azt tapasztaltam, hogy a gyerekek minden másnál jobban
vágynak a békességre. Azt is megfigyeltem, hogy elsősorban
arra van szükségük, hogy megleljék a bennük meglévő,
rejtett kincseket, és a kreativitás és a képzelőerő - az
éneklés, a tánc, a festés és a színészet - segítségével kifejezhessék
azokat. Már önmagában ez a tevékenység is nagymértékben
megváltoztatta a magatartásukat.
Teljesen egyedül elkészítették egy színdarab díszleteit,
melyet én írtam számukra a nagy indián törzsfőnökökről.
Gyönyörű népdalokat és spirituális énekeket énekeltek a
békéről és a szeretetről. Az általuk megszokott heavy metál
és hard-rock számokat ismerve, nem gondoltam volna,
hogy magukévá teszik ezeket a dalokat, de láttam, hogy
mindannyian teljes szívükből énekelnek és táncolnak.
Azt is megfigyelhettem, hogyan válnak egyre megbízhatóbbá
és felelősségteljesebbé ahogy rájuk bíztam a drága
felszereléseket és kellékeket. Örömmel és lelkesedéssel vállalták
a felelősséget, mivel beléjük helyeztem a bizalmamat.
Az intézet igazgatója megkérdezte, vajon egyfajta széplélekké
válok-e, mivel soha egyetlen szót sem ejtettem a gyerekek
negatív tulajdonságairól. Azt feleltem neki, remélem,
ho°y így le s z- mivel egyszer hallottam, hogy aki mindig
mindenkiben a legjobbat látja, az ezért mindig a legjobbat
is kapja mindenkitől.
Azt vettem észre, hogy az indigó gyerekek érzékenyek az
igazságra, és megvetik a rendszereinkben lévő hazugságokat.
Én szigorú korlátokat szabtam számukra, ám mindig
megértést és együttérzést tanúsítottam irányukban, és úgy
találtam, hogy ezek a gyerekek tisztelik és viszonozzák ezt a
fajta felügyeletet és helyreigazítást.
Ha az indigó gyerekek energiáit nem fókuszáljuk pozitív
irányokba, roppant romboló, negatív módon használhatják
őket azt, és manapság pontosan ez történik az iskoláinkban.
Láttam, hogyan változnak meg teljesen ezek a gyerekek,
amikor elkezdik felhasználni a kreativitásukat és a képzelőerejüket.
Elmélyednek a feladatukban, és szabadon szárnyalnak.
Rosszkedvük és változékony kedélyállapotaik eltűnnek,
és teljes szívükkel vetik bele magukat a munkába.
Együttérzővé válnak, és természetes érzéket tanúsítanak
ahhoz, hogy egyetlen egészként dolgozzanak együtt. Ezeket
a jelenségeket az általam irányított összes program során
megfigyelhettem."
A már többször idézett indigó gyermek, Dawn, azt állítja,
hogy bármilyen kreatív önkifejezési forma felvidítja őt,
különösen a festészet vagy a zenehallgatás. Azt mondja, ha
kreatív módon fejezi ki önmagát, jóleső érzéssel tölti el őt
energiáinak áramlása.
Mint korábban már említettem, úgy tűnik, az indigó
gyermekeknek a többi gyerekhez képest nagyobb mértékű
stimulációra van szükségük. Talán azért van ez így, mert az
indigó gyerekek nehéz feladatra rendelteitek. Azonban a
196 TIZEDIK FEJEZET
dolog okától függetlenül kijelenthetjük, hogy az indigó gyerekeknek
egészséges stimulációkra van szükségük: arra,
hogy zenéljenek, táncoljanak, kertészkedjenek, jógázzanak,
énekeljenek és így tovább. Ha nincs lehetőségük arra, hogy
kreatív módon fejezzék ki magukat, és nem kapnak elegendő,
egészséges ingert, általában megteremtik a szükséges
stimulációt maguknak. Ez az oka az általuk tanúsított dühkitöréseknek,
mivel így felhívják magukra a figyelmet, vagy
olyan drámai szituációkat hoznak létre, melyekben különlegesnek
érezhetik magukat.
Az indigó gyerekek tanulási stílusa
Azok az emberek, akiknél a jobb agyfélteke működése a
meghatározó - például az indigó gyermekek és a felnőtt
fénymunkások —, sokkal inkább vizuális módon és nem auditív
módon tanulnak. Marianne elmesélte nekem, hogy indigó
fia, Brad, nem igazán boldogult az iskolában, míg
édesanyja meg nem értette, milyen Brad vizuális tanulási
stílusa. A következőket meséli a dologról:
„Brad a szavak helyesírását fonetikusan, illetve ismételt
kimondásuk és leírásuk által próbálta megtanulni. Azonban
bármennyire igyekezett is, soha nem kapott hármasnál jobb
jegyet helyesírásból.
Aztán elkezdtem vele azon a nyelven beszélni, mely segítségével
ő dolgozza fel az információkat. Szinte véletlenül
fedeztem fel, hogy ha Brad szeretne felidézni valamit, akkor
lelki szemeivel megpróbálja »látni« az adott emléket.
Ennek kapcsán támadt egy ötletem: ahelyett hogy gépies
emlékezését fejlesztettem volna, elkezdtem megtanítani arra,
hogyan jegyezze meg a szavak szóképét. Az eredmény
elképesztő volt!
Brad már rögtön a következő helyesírási dolgozaton
száz százalékos eredményt ért el, és mondhatom, ez az
KREATÍV MEGNYILVÁNULÁSI LEHETŐSÉGEK 197
önbizalmát is jelentős mértékben megnövelte. Ma már
ugyanezt a vizuális memorizációs módszert használja a matematika,
a történelem és az állampolgári ismeretek elsajátítására
is. Minden megjegyzendő dolgot a vizuális memóriájára
bíz, aztán a dolgozatírásokkor csak behunyja a szemét,
és »leolvassa« az anyagot az elméjében megjelenő képről."
Marianne azt is elmondta, hogy olyan iskolába akarja
íratni Bradet, amelyik elismeri és elfogadja a gyerekek eltérő
tanulási stílusait. A legtöbb hagyományos, állami iskola
módszere a tanulás bal agyféltekés, lineáris megközelítésén
alapul, úgyhogy lehet, hogy egy kis nyomozást kell végezned,
hogy olyan iskolát találj, mely elfogadja, hogy gyermeked
ADHD-s tünetei valójában arra utalnak, hogy jobb
agyféltekés személy létére bal agyféltekés módszerekkel
próbálják őt tanítani.
Marianne-hez hasonlóan te is megállapíthatod, milyen
gyermeked tanulási stílusa, ha kérdéseket teszel fel neki arra
nézvést, hogyan gondolkozik, és hogyan emlékszik vissza
a dolgokra. íme néhány példa erre:
„Amikor látod, hogy gyermeked álmodozik, szelíden
kérdezd meg, mire gondol. Kérdezd meg, vajon elsősorban
látja-e ezeket a dolgokat, vagy inkább a gondolatokra
koncentrál. A látvány- vagy érzés-alapú álmodozások arra
utalnak, hogy gyermeked gondolkodását a jobb agyfélteke<
|