K_S A. z indigó gyermekek az emberi lények olyan különleges

faját képviselik, akik azért érkeztek bolygónkra, hogy

megajándékozzanak bennünket adományaikkal. Azért vannak

itt, hogy megváltoztassák politikai, oktatási, táplálkozási,

családi és egyéb rendszereinket. Feladataik közé tartozik

a segítségnyújtás abban, hogy képességeinkhez hozzáférhessünk,

természetesebbekké és intuitívabbakká válva.

Akár csak Észak-Amerika és Ausztrália első telepesei, az

indigók magabiztos, konok és kreatív emberek. Feladatuk

van, amit el kell végezniük, és nem hagyják, hogy bárki

megakadályozza őket ebben. A korábbi nemzedékek azt az

intuitív üzenetet kapták, hogy „Változtassátok meg a kormányokat,

és gyógyítsátok meg a világot!" El is indultak

ezen az úton, de hagyták, hogy az apátia és a családi felelősségek

elbátortalanítsák és eltérítsék őket. Az indigó gyermekek

nem hagyják, hogy ez velük is megtörténjen - hacsak

nem szekáljuk engedelmessé őket.

Mégis vannak emberek, akik rossz néven veszik az indigó

gyerekek által képviselt változásokat. Azt szeretnék, ha

az oktatási rendszer megmaradna jelen állapotában, és azt

akarják, hogy az indigó gyerekek alkalmazkodjanak ahhoz.

Mivel az indigó gyerekeket nem lehet arra kényszeríteni,

Kis FÉNYMUNKÁSOK 15

hogy megtegyenek valamit, és a kényszert a tisztességtelen

manipuláció egyik formájának tekintik, a gyógyszeres kezelés

alattomos módszerével próbálják „beilleszkedésre"

bírni őket.

Az indigó gyermekeket gyakran bélyegzik figyelemzavaros

rendellenségben (ADD4), illetve hiperaktivitással társuló

figyelemzavaros rendellenességben szenvedő (ADHD5)

egyéneknek. Ezek a gyermekek azonban nem zavartak - a

világ zavart, melybe megpróbálnak beilleszkedni! Telve van

mesterkéltséggel és becstelenséggel. Amint azt az egyik indigó

gyermek, Dawn megfogalmazta (e könyv során gyakran

fogok még idézni tőle): „Óh igen, figyelemzavarosak

vagyunk, így van. Zavar bennünket az, hogy nem kapunk

elég figyelmet a szüléink és a többi felnőtt részéről, akiktől

segítségre és útmutatásra lenne szükségünk."

Modern világunkban az emberek hazudnak önmaguknak

és egymásnak, feldolgozott ételen és szennyezett levegőn

élnek. Minden nap olyan munkát végeznek, melyet gyűlölnek,

és nem vesznek tudomást a mélyen bennük élő elégedetlenségükről.

Ezek a gyermekek viszont nem rendelkeznek

azzal a képességgel, hogy hazudjanak önmaguknak, és

elkülönüljenek az érzéseiktől. Hihetetlenül telepatikusak és

teljes értékűek valamint túlzottan tisztességesek ahhoz,

hogy hűtlenek legyenek önmagukhoz. Az indigó gyermekek

bizonyos tekintetben mindannyiunk számára egészséges

szerep-mintákat nyújtanak.

Az ADHD talán annak a rövidítése, hogy

Attention

Dialed intő a

Higher

Dimension

azaz a létezés magasabb síkjai felé irányított figyelem, az

4 Attention Deficit Disorder

-1 Attention Deficit with Hyperactivity Disorder

16 BEVEZETŐ

ADD szót pedig értelmezhetjük a „pozitív" és a „többlet"

értelmében is.6 Az igazság az, hogy az indigó gyermekek

valóban rengeteg pozitív tulajdonsággal bírnak, és rengeteg

többletet nyújthatnak családjuk és közösségük számára.

Az indigó gyermekek nehéz feladatra születtek, mely

magában foglalja kormányzati, nevelési és társadalmi rendszereink

újjáépítését. Szinte olyan, mintha egy kiképzőtáborban

lennének, és a harcra készülnének. Úgy tűnik, az

indigó gyermekek magasabb szintű ingereket és több izgalmat

igényelnek. Mintha az agyuk arra lenne huzalozva,

hogy több stresszt is képesek legyenek elviselni, és ha a környezetük

nem nyújt számúkra kellő mennyiségű stimulációt,

az indigó gyermekek megkeresik, akár elő is idézik azt.

A tehetséges gyermekeknek és az ADHD-ben szenvedő

gyermekeknek rengeteg közös tulajdonságuk van, beleértve

a magas értelmi hányadost, a kreativitást és a kockázatvállalásra

való hajlamot is. Valójában a szakértők szerint a tehetséges

és az ADHD-s gyermekek között az az egyetlen

különbség, hogy a tehetséges gyermekek befejezik, amibe

belekezdtek, az ADHD-s gyermekek viszont félbehagyják

a dolgaikat. Azaz az ADHD-ben szenvedő gyermekeknek

a szervezési képességeik terén útmutatásra van szükségük -

nem pedig Ritalinra.

Az indigó gyermekek fiatal különcök, akik kialakítják a

saját szabályaikat, és saját szívük és bölcsességük szerint élnek.

Azonban még ezeknek a hajlamoknak is vannak pozitív

hatásaik. Az edinburgh-i királyi kórházban dolgozó dr.

Dávid Weeks egy ezeregyszáz ilyen „különc" részvételével

lefolytatott vizsgálat során azt állapította meg, hogy mindannyian

rendelkeznek három alapvető tulajdonsággal: erős

akaratuk van, jó a humorérzékük és kreatív képzelőerővel

bírnak. Emellett kevesebb egészségügyi problémával küzdenek,

mint a népesség döntő többsége, és hosszabb ideig

is élnek. Ráadásul dr. Weeks úgy találta, hogy „a különcök

° Az angol „add" szó jelentése: hozzáad, többletet képez, (a ford.).

Kis FÉNYMUNKÁSOK 17

általában jó kedélyűek, idealisták, és telve vannak a világ

jobbá tételére és megmentésére vonatkozó tervekkel." Tehát

az a „különcség" számos jó tulajdonsággal jár együtt.

Dr. Weeks arra a következtetésre jutott, hogy a különcök

mind „rendelkeznek egyfajta alapvető kíváncsisággal, mely

előrehajtja őket, és ezáltal gyakran megfeledkeznek a mindennapi

életnek az emberek többségét sújtó apró bosszúságairól

és megpróbáltatásairól". Az indigó gyermekeket és a

különcöket túlzottan leköti az, hogy megálmodják, hogyan

mentsék meg a világot, és nem érnek rá azzal foglalkozni,

hogy bevessék az ágyukat!

Létezik egy történet egy gyermekről, aki talált egy hatalmas

trágyahalmot. A kislány fogott egy lapátot, és bőszen

nekiállt ásni a trágyában. Az édesanyja meglátta ezt, és így

szólt: „Te jó ég! Mit csinálsz?" Mire a kislány azt felelte:

„Tudom, hogy ahol ennyi trágya van, ott lennie kell valahol

egy pónilónak is!"

Az indigó gyerekek esetében gyakran újra kell formálnunk

a viselkedésüket, és hasonló módon kell kutatnunk a

póni után. Ezeket a gyerekeket túl gyakran büntetik meg,

túl gyakran szidják össze, túl gyakran gúnyolják ki - ha

nem otthon, akkor az iskolában a tanáraik illetve a társaik.

Lassan szégyellni kezdik azt, hogy kik ők. Akár a kutyák,

akiknek túl sok verésben volt részük, az indigó gyerekek

gyakran lehorgasztott fejjel, és „behúzott farokkal" járnak.

Viselkedésbeli problémáik nagy része sokkal inkább a szégyen

és az érzelmi túlkapások miatti trauma, mintsem az állítólagos

figyelemzavaruk eredménye.

Az indigó gyerekek tudják, hogy mások, mint a többség.

Sokan közülük azt mondták nekem, úgy érzik, mintha egy

busz kitette volna őket ezen a bolygón, és azon tűnődnek,

mikor jön már vissza ez a busz, hogy felvegye és hazavigye

őket. Szerencsére ma már elég indigó gyerek él ahhoz, hogy

létrehozzák saját csoportjaikat az iskolákban. Az oly sokunk

által emlegetett iskolai klikkekhez (a „Csavargókhoz",

\L

BEVEZETŐ

a „Menőkhöz" és így tovább) hasonlóan egy új csoport jött

létre - melynek tagjait az indigó gyerekek képezik.

Ez a társadalmi csoport egyfajta „lökhárítót" képezhet

tagjai számára, mely csökkenti a másságuk miatti kötekedés

és a szidások által kiváltott fájdalmakat. A barátok és a család

ilyen társadalmi támogatása nélkül az érzékeny indigó

gyerekek esetleg azt hihetik, hogy valami nincs rendben velük,

és ez ahhoz vezethet, hogy bizonyos helyzetekre heves

kifakadással7 reagálnak vagy roppant zárkózottak lesznek.

„A figyelemzavaros rendellenesség nem eredményez

törvényszegést, vagy vandalizmust", állítja Jeffrey Freed, a

Jobb agyféltekés gyermekek egy bal agyféltekés világban8 című

könyv szerzője, „azonban hiszem, hogy a hozzá kapcsolódó

megbélyegzés és megszégyenítés kiválthatja azt. Ezen

»aszociális lázadók« többsége boldog és eredményes életet

élhetne, ha nem lenne az a bűnük, hogy a többiektől eltérő

módon tanulnak".

Az indigó gyerekek már születésükkor idősnek érzik magukat.

Bizonyos tekintetben sokkal többet tudnak a felnőtteknél,

az időnek és a pénznek az oktatási rendszerre gyakorolt

kényszerítő hatása miatt azonban mégis csak korlátozott

mértékben nyílik lehetőségük arra, hogy kifejezésre jutassák

ezen adományukat. Az iskola és a házi feladatok az

egész napjukat lefoglalják - és ráadásul rájuk nézvést semmiféle

haszonnal nem járnak! Te vajon hogyan ereznéd magad,

ha egész nap egy bizonyos helyen kellene időznöd,

olyan emberek társaságában, akik folyton szekálnak, vagy

elkerülnek téged, ha azt mondanák neked, hogy valami

nincs rendben veled - és még csak fizetést sem kapnál

ezért? Persze azt mondanák neked, hogy mindez a munka

^ Dühkitörés: bizonyos, az adott személy számára kellemetlen helyzetekből

történő kilépés, mely megnyilvánulhat a menekülés, túlmozgás,

agresszivitás stb. formájában (a ford.).

8 Jeffrey Freed: Right-Brained Children in a Left-Brained World

Kis FÉNYMUNKÁSOK 19

„egy nap majd" meghozza a gyümölcsét, de soha nem lehetnél

teljesen bizonyos abban, hogyan is fog ez bekövetkezni.

Egy tizenkilenc éves indigó gyermek a következőképpen

jellemezte az iskolában és az élet egyéb területein szerzett

élményeit:

„A nevem Alicia, ami annyit tesz »igazmondó«, és én

eszerint is élek. Képtelen vagyok elviselni a hazugságot és a

tisztességtelenséget. Az iskolában nem tudok odafigyelni;

tudom, hogy semmi értelme megtanulni azokat a dolgokat,

amiket tanítani próbálnak nekem, mert soha nem fogom

használni őket.

Tudom, hogy feladatom van ezen a földön. Ebben biztos

vagyok, de azt nem tudom, mi ez a feladat. Tudom,

hogy segítenem kell az embereknek, de nem tudom, kiknek

és hogyan. Tudom, hogy létezik valami nagyobb dolog,

aminek a lelkemhez van köze, nem pedig az iskolai teljesítményemhez.

Oly könnyen elveszíthetem önmagam ebben a világban,

de valami mindig visszatérít a helyes útra, és tudom, hogy

ezt az angyalok teszik. Tudom, hogy vigyáznak rám, mert

naponta százszor jelét adják ennek. Látom és érzem az angyalokat,

és tudok arról, ha a közelemben vannak. Szeretném

elmondani az általam tudott dolgokat a családomnak

és a barátaimnak, de ők nem értik meg azokat."

Az indigó gyerekek roppant kreatívak, és rendhagyó módon

gondolkodnak. A világ számos jelentős találmányt köszönhetett

már az efféle gondolkodásmódnak. Azonban, ha

nem értik meg az indigó gyerekek éleselméjűségét, és nem

terelik azt a megfelelő mederbe, az könnyen az ADD vagy

az ADHD diagnosztizálásához vezethet. Számos kutató

gondolja úgy, hogy ha Einstein, Edison, Leonardo da Vinci

és más nagy gondolkodók ma élnének, akkor ADD-snek

bélyegeznék őket. Természetesen tudva róluk azt, amit

ma tudunk, nyilván nem akarnánk, hogy ezeket a briliáns

20 BEVEZETŐ

tudósokat és filozófusokat akadályozzák jelentőségteljes

munkájukban.

Ha az ember indigó gyerekekkel dolgozik, a kulcsszó az,

hogy jelentőségteljes. Spirituális tanácsadóként folytatott

munkám meggyőzött arról, hogy minden pszichológiai betegség

egyetlen dologra vezethető vissza: arra, hogy az

adott személy nem munkálkodik Isteni Életfeladatán. Pusztán

az, hogy a gyermeked csupán gyerek, nem jelenti azt,

hogy neki ne lennének egzisztenciális félelmei. Manapság a

gyermekek már egészen kicsi korukban felteszik azt a kérdést,

hogy vajon mi az élet értelme, mint ahogy talán te is

ezt tetted.