A ritmikus testi funkciók vizsgálata azt mutatja, hogy a zene alapelemei egyúttal az emberi szervezetet is befolyásolják. Sokat hangoztatott kérdés, hogy egyáltalán mi indította el a zenei és biológiai ritmusok közös vonásainak kutatását.

A kísérletet tengerimalac izolált (az állat testéből kiműtött és teljesen elkülönített) vékonybelével végezték. Észrevették, hogy a belet felépítő sima izom spontán kontrakciókat mutat, azaz önmagától összehúzódik. Ezek az összehúzódások egy bizonyos ritmus szerint mentek végbe. Az idő előrehaladtával a ritmushullámban mérhető változásokat tapasztaltak.

Az ezek mögött rejlő matematikai törvények meglepőek voltak! A vizsgálatok alapján az izomszövet ritmusainak matematikai arányai pontosan megfeleltek a zenei arányoknak (oktáv, kvint, terc, stb.)

A fenti úttörő kísérlet óta számos példát találtak a biológia és zenei tudomány matematikájának egyezésére. A teljesség igénye nélkül említsünk meg néhányat:

Nem jellemző, hogy a terhes kismamák vizsgálni szokták a tolófájások szüneteinek matematikai viszonyait. Azonban önkéntes résztvevők százainak segítségével, egy kronomedicina csoport statisztikai eredménye szerint, minden egyes vizsgált nő esetében a fájások időközeinek változása tökéletesen megegyezik a zenei hangközök arányaival. Hasonlóképpen viselkedik a heveny hasüregi vagy kismedencei görcsök fájdalomhulláma is. Gondoljunk itt pl. a hasnyálmirigy-gyulladás, vakbél, illetve a húgyhólyag-gyulladás okozta kellemetlen tünetekre.

Másik érdekes biológia példa a gyomor és bélmozgás ritmikus működése. A gyomor-perisztaltika (az étel keverő mozgása) kb. egy perces hullám mozgásnak felel meg. A táplálék következő állomása a vékonybél, annak is a patkóbél szakasza. Ez a szakasz is végez természetesen keverő-továbbító mozgásokat. Ez utóbbi megközelítően négy perces időközönként ismétlődő hullámmozgás. Ha a patkóbél és a gyomor ritmusait szembeállítjuk egymással, megkapjuk a 4:1 zenei alap-arányt.

Biológiai ritmusok közül a keringés-légzés ritmus kapcsolódik legszorosabban a zenei számokkal. Hiszen a már sokszor említett 4:1 arány megfigyelhető a pulzus és a légzés viszonyában is. Ugyanis, amíg szívünk percenként 72-75 alkalommal húzódik össze, addig levegőt kb. 16 alkalommal veszünk. Ez megközelítően egyenlő a 4:1 aránnyal. Az írott zenei kor kezdete óta a zenei jelzők összemosódnak a pulzus és légzés jelzőivel. A köznyelvben is általában az “elállt a lélegzete”, “kalapált a szíve” stb. felkiáltásokat használják.

A legismertebb, legelterjedtebb klasszikus táncokat is előszeretettel hasonlítják a légzés, pulzus ritmusaihoz, mi több, mind a zenében, mind pedig az orvosi gyakorlatban hasonló fogalmakat, jelzőket használnak.

A légzésfrekvencia adja a biztos alapot, a zenei “taktust”, melynél általában négyszer gyorsabb a pulzusritmus, melynek frekvenciái megfelelnek a zene összes lehetséges lüktetési módjainak (tempónak). Ilyenek a moderató (mérsékelten gyors), allegro (gyors), andante (mérsékelten lassú), adagio (lassú), staccato (szaggatott). Az akadémikus orvoslás, és a kínai orvoslás is használja ezeket a meghatározásokat a beteg pulzusának mérése során. A kínai medicinában pedig kifejlődött a közismert pulzusdiagnosztika.

Mindezek tehát azt jelentik, hogy szervezetünk anyagcsere ritmusainak matematikája pontosan megegyezik (tehát befolyásolható is ) a zenében uralkodó matematikai törvényekkel. Ez a felfedezés a zene-éllettan, a kronomedicina legfontosabb tétele: A szervezet és a zene ritmusainak matematikai törvényei megegyeznek!

Minden eddig említett ritmikus folyamat célja és egyetlen feladata a szervezet harmónikus rendjének megteremtése és megőrzése. Ez a harmónikus rend azonban igen labilis és test-lélek-szellem szinten egyaránt sebezhető. Ezért az egyensúly megtartása nem egyszerű feladat a szervezet számára.

Szerencsére szervezetünk rendelkezik egy intelligens beépített rendszerrel, amely a nap minden percében, másodpercében megállapítja, milyen mértékű korrekcióra van szükség. Ennek a folyamatnak az útjában azonban felmerül egy jelentős akadály.

A kibillent egyensúlyt nem lehet helyreállítani addig, míg a szervezet teljes hatásfokkal működik. Számítógépes hasonlattal élve, a Windows rendszer hibáit is csökkentett módban lehet csak igazán hatékonyan kijavítani. A szervezet számára ez a “csökkentett mód” az alvás időszaka!


Az itt bemutatott ábra 89 felnőtt egészséges ember pulzus-légzés frekvencia hányadosának vizsgálatát mutatja egy nap során. Leolvasható, hogy a normális 4:1 aránytól komolyan eltérő adatokat kaptak a nap folyamán, melyek a különböző külső-belső ingerek harmónia-romboló hatását jelzik. Az éjjeli 24 órától 3 óráig terjedő időszakban azonban minden görbe a normális 4:1 arányhoz közelített, függetlenül a napközben mért kilengések erősségétől. Ezt az időszakot tekinthetjük tehát a ritmikus funkciók regenerálásának, nullázásának.



Ezt azonban csak a természetes, nyugodt alvás képes hatékonyan biztosítani. Sajnos a mai felgyorsult életforma nem minden esetben teszi ezt lehetővé számunkra. ezekben az esetekben lehet hasznos a kiegészítő terápiák alkalmazása.

Ide sorolható minden olyan holisztikus kezelési rendszer, mely elősegíti a szervezet regenerációját anatómiai, biokémiai vagy akár rezgés szinten. Ez utóbbi szinten, a szervezet ritmusainak már oly sokat tárgyalt zenei rokonsága miatt, kiváló eredményt érhet el a zeneterápia.

Ez esetben azonban nem a paciens által kellemesnek ítélt “kedvenc” dallam hallgatásáról van szó, hanem a szervezet ritmikai rendszerébe hatékonyan beavatkozó rezgésmintákról, mely célzottan az adott funkció helyreállítására képes. Ezt természetesen szakember által összeállított, személyre szabott kompozíciók tudják elsősorban biztosítani.

További információk: www.harmoniasziget.hu