minden embernek van egy Életfeladata: ez az a küldetés,

melyet testet öltésed előtt magadra vállaltál. Életfeladatod

két részből áll: van egy személyes, és van egy globális

része. Személyes feladatod részét képezi az, hogy ezen életedben

fejlessz magadban bizonyos tulajdonságokat, például

a türelmet vagy az együttérzést. Globális Feladatod része

a felfedezés, a fejlődés, és az, hogy természetes tehetségeidet

és érdeklődéseidet a többi ember, és a bolygó megsegítésére

használd fel. Néhány ember Életfeladata csak keveseket

érint, mások arra kötöttek „spirituális szerződést",

hogy emberek ezreinek nyújtsanak segítséget. Akár egy zenekarban,

itt is egyformán fontos minden játékos szerepe.

A hangszerelés szempontjából egyaránt döntő fontosságú a

pikoló és az első hegedű játéka.

Isten és a világ számít arra, hogy nem feledkezel meg az

Életfeladatodról, és munkálkodsz annak beteljesítésén. Mélyen

magadban valószínűleg tudod, hogy azért vagy itt,

hogy jobbá tedd a világot. Ha azt érzed, hogy nem ennek

megfelelően cselekszel, belső éned elkezd nógatni téged. Ez

a nógatás jelentkezhet nyugtalanság formájában, vagy egyfajta

sürgető érzésként. Ha figyelmen kívül hagyod ezt a

belső noszogatást, egy idő után üresnek érzed magad, és

46 HARMADIK FEJEZET

levert leszel. Ha azt hiszed, hogy mások akadályozzák azt,

hogy a Feladatodon munkálkodj, esetleg őket fogod hibáztatni,

becsapottnak és dühösnek érzed magad. Ha úgy érzed,

nem vagy képes segíteni a világon, összeomolhat az önbecsülésed.

Minden egyes embernek van egy globális Életfeladata,

és egy személyes küldetése is. A globális feladat az a mindent

átfogó Életfeladat, melyen munkálkodsz, személyes

küldetésed pedig az a forma, melyben Életfeladatod megnyilvánul.

Az indigó gyerekek globális Életfeladata sokban hasonlít

egymásra: az ő küldetésük az, hogy segítsenek bevezetni a

világot a Béke Új Korszakába. Egy huszonegy éves indigó

gyermek, Hunter Zinkle, a következőképpen fogalmazta

meg ezt: „Tudom, feladatom, segíteni abban, hogy az emberi

lét egy kicsit egyszerűbbé váljon, és meg is teszek minden

tőlem telhetőt az összes általam ismert személlyel kapcsolatban,

segítek nekik, hogy az életük valamivel könnyebbnek

és egyszerűbbnek tűnjék. Sok barátom esetében úgy érzem,

hogy mintha kinyitnám számukra az élet virágát. Más

barátaimmal kapcsolatban olyan érzésem van, mintha én

lennék a vezetőjük az életben."

Hunter boldog és jól működő indigó gyermek, mivel

ismeri az Életfeladatát, és aktívan munkálkodik is azon.

Tudja azt, hogy az embernek nem kell kivárnia fizetségét

Feladata teljesítéséért.

Ebben a fejezetben az ember Életfeladata mögött meghúzódó

spirituális és tudományos alapelvek mélyére fogunk

hatolni, és megteszünk bizonyos lépéseket annak érdekében,

hogy indigó gyermekeitek specifikusabban is felfedezhessék,

mivel jár együtt személyes Életfeladatuk.

Ha segítitek gyermekeiteket abban, hogy megértsék, mi

a küldetésük, abban segítitek őket, hogy kitöltsék magukban

a jelentéktelenség-érzetből eredő ürességet.

A legtöbb indigó gyermek nap mint nap kap olyan visszajelzéseket,

melyek arra utalnak, hogy „furcsák", „képtelenek

I AZ INDIGÓ GYERMEKEK ÉLETFELADATA 47

beilleszkedni", „zavartak", „rosszak", „lusták", „nem igazán

próbálkoznak", vagy hogy „bolondok". Mire elérik a kamaszkort,

az önérzetüknek már súlyos csapásokat kellett

kiállnia. Mégis, a tanárok, a szülők és az iskolatársak által

elkövetett túlkapások ellenére is úgy érzik, kötelességük segíteni

a többieknek. Szükségük van azonban némi útmutatásra,

hogy tudják, milyen formában juttassák kifejezésre

önzetlen segítő szándékukat.

Az indigó gyerekek Életfeladatának eredete

Az indigó gyerekek mai világban betöltött szerepének

gyökerei az ősi időkbe nyúlnak vissza. A történet a valaha a

Csendes-óceáni szegélyen létezett Lemúria nevű (a mai

Hawaii-szigetek e buja, trópusi paradicsom maradványa)

kontinensen kezdődött. A lemúriaiak a szigeten termő egzotikus

gyümölcsökön éltek, így nem kellett aggódniuk,

honnan szerzik meg a mindennapi betevő kenyerüket. Talán

amiért nem kellett versengeniük az élelemért, békés és

kedves emberek voltak, akik telepatikus úton kommunikáltak

egymással.

A lemúriaiak intuitív úton tudomást szereztek arról,

hogy a szigetük süllyedőfélben van. Egyesek csendben és

békésen elindultak nyugat felé, a mai Észak-Amerika nyugati

partját képező területek felé. Mások a magasabban fekvő

térségek felé vették az irányt, arra a területre, melyet ma

a Hawaii-szigetek foglalnak el. Belső útmutatásukat követve,

a lemúriaiak átvészelték a Föld változásai miatt bekövetkező

tömegkatasztrófát.

A lemúriaiak a mai Kanada, Egyesült Allamok és Mexikó

területén élő bennszülöttekként folytatták tovább békés életüket.

Amikor megérkeztek az első európai telepesek, elkezdték

a lemúriai nép leszármazottak új és természetellenes dolgokra

tanítani, melyek magukban foglalták azt, hogy a nem

szavakkal kifejezett kommunikáció helyett egyre inkább a

48 HARMADIK FEJEZET

beszélt és írott nyelvre hagyatkoztak, feldolgozott ételeket

fogyasztottak, embertelenül neveltek és öltek le állatokat,

spiritualitásukat pedig egy tőlük különváltan létező Istenre,

az ő vallási szabályaira és ősi szövegeire alapozták. Amikor a

lemúriaiak elsajátították ezeket a természetellenes gyakorlatokat,

számos spirituális képességüket veszítették el.

A világ egyre inkább eltávolodott a természettől. A tudomány

hamarosan elkezdte megkérdőjelezni a spiritualitást,

és a spirituális adományokat. „Amit nem vagyunk képesek

megfogni, amit nem látunk, és amit nem tudunk megmérni,

az nem létezik" - jelentették ki a tudósok. A spiritualitás a

szervezett vallások formájában létező iparosított üzletággá

vált, melyek közül több teljesen elveszítette kapcsolatát eredeti

spirituális alapjaival, és inkább a tömegek irányítására

koncentrált. Az egyik legnagyobb szervezett vallás még halálra

is ítélte az embereket, ha azok nem az egyház szabályainak

megfelelően cselekedtek.

A haláltól és a kiközösítéstől való félelem miatt sok ember

alkalmazkodott a vallási autoritásokhoz. Feladták saját képességüket,

hogy beszéljenek Istennel, és inkább vallásuk, egyházuk

magas rangú tagjaiba helyezték bizalmukat, őket téve meg az

Isteni üzenetek közvetítőivé. A vallási vezetők azt mondták, Isten

haragos és bosszúálló, és az embereknek be kell tartaniuk a

szabályait, különben büntetésben lesz részük. így az emberek

természetesen alkalmazkodtak az előírásokhoz.

Azonban időről időre újra megjelent egyfajta spirituális

reneszánsz. A huszadik század utolsó napjaiban rengeteg

ember nyílt meg a különböző spirituális vagy vallási nézetek

irányába. E viselkedést néha az a félelem táplálta, hogy

a 2000. év a spirituális ítélet, a megjósolt „Második Eljövetel"

ideje lesz. A foglalkozásaimon résztvevő emberek közül

akkoriban sokan mondták, hogy „nem igazán hiszem, hogy

2000-ben bekövetkezik az apokalipszis, de azért biztos, ami

biztos, rendbe rakom a lelki életemet".

Szerencsére akkoriban rengeteg tudós látott hozzá a spiritualitás

és a hozzá kapcsolódó témák tanulmányozásának.

\71NDIGO GYERMEKEK ÉLETFELADATA 49

A vezető egyetemekről a köztudatba szivárogtak az imának

a gyógyításra gyakorolt szerepéről szóló kutatási eredményei,

és a tanulmányok pozitív összefüggéseket mutattak a

két dolog között.

A kvantumfizikával foglalkozó tudósok szintén elkezdtek

leásni az emberi tudatosság gyökeréig, azt kutatva, hogyan

befolyásolja az az anyagot. Felfedezték például, hogy bármire

is gondol az ember, miközben egy elektronmikroszkópba

bámul, az hatást gyakorol a vizsgált elektronok

mozgására.

Más tudósok az ember pszichikus képességeivel kapcsolatban

kezdtek kutatásokat végezni. Szinte minden ember

találkozott már élete során valamilyen megmagyarázhatatlan

pszichikus jelenséggel. Nos, akadt egy Daryl Bem nevű

tudós, aki határozottan állította, hogy a telepátiával kapcsolatban

folytatott eddigi összes kutatás téves volt. A korábbi

tudósok elfogultak voltak, be akarták bizonyítani a pszichikus

képességek létezését, és hiedelmeik igazságtalanul befolyásolták

a kutatás eredményét - mondta Bem. A New

York-i Cornell egyetem műszaki tanszékének doktoraként

úgy döntött, hogy lefolytatja az addig valaha is legszigorúbban

ellenőrzött kutatást a telepátiával kapcsolatban, hogy

megcáfolja a pszichikus képességek létezésébe vetett hitet.

így hát 1983 és 1989 között Bem véletlenszerűen kiválasztott

240 hallgatót a Cornell egyetemről, és beültette

őket két tökéletesen hangszigetelt, izolált terembe. Az egyik

csoport tagjait arra kérte, hogy tekintsenek meg véletlenszerűen

kiválasztott képeket és mentálisan „sugározzák" azokat

a másik szobában lévő diákok felé, akiket arra utasított,

hogy számoljanak be az összes, általuk „látott" mentális

képről. A kutatók aztán összehasonlították ezeket a képeket

az első csoportba tartozó diákok által „küldött" ábrákkal.

Bem meg volt győződve arról, hogy a vizsgálat semmiféle

összefüggést nem mutat majd ki a mentálisan küldött, illetve

fogadott képek között.

50 HARMADIK FEJEZET AZ INDIGÓ GYERMEKEK ÉLETFELADATA 51

A tudós határtalanul meglepődött, amikor az eredmények

azt mutatták, hogy statisztikailag jelentős összefüggés

áll fenn a küldött és a fogadott képek között! Ezért újra lefolytatta

az egész vizsgálatot, új résztvevőkkel. Az eredmények

azonban újra csak azt mutatták, hogy a diákok által

„fogadott" mentális képek megfeleltek a campus másik oldaláról

küldötteknek. Bem tizenegy alkalommal folytatta le

a kísérletet, mielőtt elismerte volna, hogy valóban szólnak

jelentős bizonyítékok a telepátia létezése mellett.

Léteznek más úttörő tudósok is, akik segítenek nekünk,

hogy a telepátiát és az egyéb spirituális adományokat a

„normális emberi viselkedés" részeiként fogadjuk el. Egyikük,

a jelenleg a Nevadai Egyetemen dolgozó dr. Dean

Radin számos vizsgálat során kimutatta, hogy létezik egyfajta

láthatatlan, telepatikus kommunikációs-háló, mely által

mindannyian kapcsolatban állunk egymással.

Radin egyik leginkább magával ragadó vizsgálata során

két, egymást nem ismerő ember („A" illetve „B" személy)

két különböző, egymástól elszigetelt helyiségben foglalt

helyet. Miközben folyamatosan mérték „A" személy vérnyomását,

„B" személyt megkérték, hogy sugározzon kedves

gondolatokat „A" személy felé. „A" személy vérnyomása

abban a pillanatban csökkenni kezdett, ahogy „B"

személy belekezdett az „adásba". Ezután arra kérték „B"

személyt, hogy küldjön haragos gondolatokat „A" személy

felé, akinek azonnal felugrott a vérnyomása, bár fogalma

sem volt arról, miből is áll a kísérlet. Az elméje nem volt

tudatában annak, hogy „B" személy kedves avagy dühös

dolgokat gondol róla, a teste azonban igen. A kísérletet

ugyanilyen eredményekkel később Japánban is megismételték

(bár ott nem a résztvevők vérnyomását, hanem a pulzusukat

mérték).

Tehát a telepátia a nem szavakkal kifejezett kommunikáció

egyik, a test belső hallásán alapuló formája lehet. Testünk

szemmel láthatólag fogékony a gondolat-hullámokra,

azonban tudatos elménk gyakran kiszűri azokat.

Telepatikus indigó gyerekek

Gyakorlatilag minden megkérdezett szülő, tanár és

egészségügyi szakember azt állította, hogy nap mint nap tapasztalja,

milyen hihetetlenül pszichikusak a „mai gyerekek".

Az általam megismert indigó gyerekek arról számoltak

be, hogy angyalokat, tündéreket, szeretett, eltávozott

személyeket látnak, és látják illetve érzékelik az emberi aurát

is. Azonnal megérzik, vajon tisztességes-e egy újonnan

megismert személy, és azt is érzékelik, ha valaki hazudik nekik.

Ráadásul ezek a gyerekek ki is állnak pszichikus benyomásaik

mellett, és nem vonják kétségbe azokat.

Például amikor megkérdeztem az indigó gyerekeket,

honnan tudják, hogy az angyalok valódiak, felkacagtak és

azt válaszolták: „Tudom hogy azok - látom őket!". Aztán

azt kérdeztem: „Mit szeretnétek üzenni azoknak a felnőtteknek,

akik nem hisznek az angyalokban?", mire mintegy